A Flat Coated (simaszőrű)
Retriever
Származása: Haszontalan dolog lelőni a vadat, ha az ember utána úgy sem találja meg, még fontosabb ezt a lehetőséget figyelembe venni sebesült vadnál, melyre ilyenkor hosszú, kínos halál vár. Mikor több, mint egy évszázaddal ezelőtt ez tudatosult a vadászemberben, már nem volt elégedett "springer" típusú kutyájával, melynek fő feladata az volt, hogy kiugrassza (angolul: spring), vagy felrebbentse a szárnyas vadat, hogy a vadász lelőhesse. Akkoriban alig akadt szetter vagy pointer, amelyik vonzalmat érzett a vad apportírozásához.
Nyilvánvaló volt, hogy specialistához, tehát olyan kutyához kell fordulni, mely az apportírozásra összpontosít. A korai időkben ezeknek egyike a simaszőrű, vagy még pontosabban a hullámos szőrű retriever volt, ahogy eredetileg ismerték.
Senki sem tudja, hogyan is alakult ki az első példány, melyről említés történik. Az 1860-as Birminghami (Anglia) kutyakiállításon jelent meg egy Windham nevű kutya és gazdája, egy bizonyos Mr. R. Braisford.
Természetesen egy ismeretlen fajta képviselője érdeklődést keltett, kiváltképpen a vadászok körében. Faggatták is a tulajdonost a kutya múltjáról, hátteréről, de a jelek szerint nem sok részletet tudtak kiszedni belőle. Így aztán saját következtetéseikre voltak utalva. Mindazonáltal ezeket a következtetéseket mind a mai napig mint a legvalószínűbb feltételezéseket fogadják el. Ezek szerint a fajta alapja a Lesser Newfoundland dog, tehát a kis újfundlandi, valamint annak leszármazottai, a Labrador és a Chesapeake
Bay Retriever voltak.
A St. Johns és a brit kikötők között hajózó halászbárkákon érkeztek. Lehetséges, hogy eredetileg csupán őrkutyák voltak, a vadőrök azonban hamarosan azonban új elfoglaltságot találtak számukra.
Figyelemreméltó, hogy egy tulajdonképpen brit kutyafajta, mely az Egyesült Államokban napjainkban sincs az első száz legnépszerűbb fajta között, az észak-amerikai kontinensről származó törzsanyagból alakult ki! Természetesen Anglia is hozzáadott valamit. Valószínűleg egy jó adag szetter - és némi pointervért.
Jóval
azt követően, hogy a fajta teljesen kialakult, egy csaknem katasztrófális fejlemény következett be. Néhány tenyésztő úgy vélte, hogy a rövidszőrű retriever állkapcsa túl rövid ahhoz, hogy egy mezei nyulat apportírozzon. Szinte hihetetlennek hangzik, de Orosz Agár vért vittek bele. Tény és való, a retriever feje megnyúlt a keresztezés eredményeként, ám egy tökéletesen idegen típus jött létre. Hosszú évek alapos és gondos tenyésztőmunkájára volt szükség, hogy kiküszöböljék ennek az indokolatlan és illetéktelen kísérletnek a hatásait.
Mindazonáltal az intő jel már ezelőtt megtörtént. Megérkezett a labrador és az arany retriever, s mindent elsöpört maga előtt. Ennek ellenére a simaszőrű retrievernek volt még egy fellobbanása 1932-ben, mikor több mint 100 egyed vett részt egy Cruft's rendezvényen. Ez a fellendülés azonban abbamaradt. Egészen az 1960-as évekig a fajta létszáma állandóan csökkent, ekkor szerencsére kezdett növekedni az érdeklődés iránta, legalábbis Angliában. Nagy-Britanniában jelenleg évente több, mint 200 egyedet jegyeznek be.
.
Általános_megjelenés: Életrevaló, élénk, középtermetű kutya intelligens benyomással, erőteljes felépítésű, de nem nehézkes és nem is vézna. Elegáns, nemes megjelenésű.
Jellemzői: Minden oldalát tekintve egy vadászkutya természetes tulajdonságait hordozza; optimizmusát és barátságosságát lelkes farkcsóválásával jelzi. Magabiztos és barátságos, született tertmészetes munkaképességgel.
Fej_és_koponya: A fej hosszú és tetszetősen formált. Az agykoponya lapos és közepesen széles, a szem magasságában lévő enyhe stoppal mely semmi esetre sem kifejezett, a fej vonalai sem konvergenciát, sem divergenciát nem mutatnak. Jó méretű orrtükör, megfelelő nagyságú orrlyukakkal. Az állkapocs hosszú és erős, hogy a nyulat vagy fácánt elbírja.